Őszi tánctábor - Sokorópátka 

Ismeretlenül csengett a név, szinte mindenki előtt. Itt lesz a táborunk. Tudtuk, hogy kevesen leszünk, de sebaj, annak ellenére már várta mindenki.
November volt, és hideg, de a napocska széles vigyorral kísérte a táborba utazókat. Miután elhagytuk Győrt, furcsa, elhagyatottnak tűnő kis utakon jártunk. Kíváncsiság és várakozás lett úrrá mindenkin.
Miután megtaláltuk a fogadót, körülnéztünk, és már szinte birtokba is vettük azt. Leültünk egy üdítő és egy cappuccinó mellé és vártuk, hogy mindenki megérkezzen. Mikor teljes lett a létszám, elfoglaltuk a szobákat. Mi a legfelső szinten kaptunk egy apartman szobát, ahol Veronika és Krisztián hálótársai lehettünk. A berendezkedésre már nem maradt idő, épp csak egy gyors átöltözésre, mert bemelegítés gyanánt már kezdődött is az első közös óra, ahol bachatát és merenge-t tanultunk. A bemelegedés jól sikerült, mert a bachata jól átmozgatott mindenkit. Óra végére már mindenki érezte, hogy hol a csípője, olyannyira, hogy az is kétségessé kezdett válni, hogy másnap tud-e valaki órára jönni.

A jól megérdemelt vacsora után összegyűlt a kis csapat, és volt aki beszélgetett, volt aki társasjátékozott, és volt aki a délutáni 3 órás tánc után, még további ötöt gyakorolt!

A társadalmi élet egészen hajnalig tartott. Nem is tudom, ezeket a táborokat miért tánctábornak hívjuk? Nyugodtan hívhatnánk túlélő táboroknak is. Itt soha nem fekszik le senki időben, másnap aztán még az is kávéval és energiaitallal kezdi a napot, aki soha életében nem kávézott. Hm… Krisztiánnak és Veronikának lehet szerződése van valami kávéssal….???
A reggeli után – amit szinte mindenki csukott szemmel fogyasztott el – jött a már jól megszokott Veronika féle egy órás bemelegítés. Aztán egy kurta szünet és kezdődött az aznapra rendelt cha-cha-cha és samba. Két külön csoportba osztódtunk, tánctudás alapján. Aki mindkét csoport óráján részt vett, az 6 órát táncolhatott.

Mire az ebédhez ültünk, addigra már mindenki kellőképpen fel volt ébredve és spannolva a táncok hatására.  A közösen elfogyasztott ebéd, valamint a rendkívül jó társaság eredményeképpen még az étel is jobban esett mindenkinek.

Aztán kaptunk egy hosszabb szünetet, ahol mindenki szabadon gazdálkodhatott idejével. Volt, aki aludni ment, és volt, aki lovagolni. Következett a délutáni program, egy újabb 3 órás táncedzés.
A vacsorát kicsit sietősre fogtuk, mert közös tv-nézés várt a társaságra. Ilyen még nem nagyon fordult elő a társaság életében. Mármint, hogy egy tánctáborban tv nézés van. De ez különleges alkalom volt. Béla és Szilvus fiát néztük egy tehetségkutató versenyben. Aztán következett ismét a buli, ahol ismét sokat nevettünk, táncoltunk, és játszottunk. Akkor sem aludtunk túl sokat!
Vasárnap délelőtt ismétlő órák valamint technikai órák voltak. Itt átvettük újra, amit a három napban magunkba szívtunk, és kitechnikáztuk.
Most már csak rajtunk a sor, hogy mennyit gyakorolunk!
A közös ebéd után fájó búcsút vettünk egymástól és szomorúan, ámbár nagyon fáradtan mindenki haza indult.
Kevesen voltunk, de ez a kevés ember nagyon jól érezte magát. És már alig várja, hogy a téli táborba jelentkezhessen. Mert itt igazán sokat lehet tanulni és igazán jól tudod magad érezni!

Vissza>>